királyi szerviensek (lat. servientes regis): vagyonos közszabadok (→liber), az önállóan gazdálkodni tudó vitézek (→miles) utódai. - A vagyontalan és nem katonáskodó közszabadok a 12-13. sz: az alávetett népelemek közé süllyedtek, és szükségessé vált a vagyonos és hadakozó közszabadok külön elnevezése. A ~ elnevezés lassan terjedt el a 13. sz. elején, és az 1222-es →Aranybulla után (mely főként a ~ jogait biztosította) lett ált. A ~ katonai szolgálatukat nem a vm. →ispánja, hanem a kir. zászlaja alatt teljesítették, s a megyésispán bírói hatalma sem terjedt ki rájuk. A kir-lyal való közvetlen kapcsolatuk útján igyekeztek kivonni magukat a nagybirtokosok növekvő hatalma alól. A kir-ok alacsonyabb helyzetű személyeket is emeltek (rendszerint hadi érdemekért) a ~ közé, kik viszont igyekeztek a nemesek sorai közé emelkedni. Ezt el is érték, és belőlük került ki a 13. sz: kialakuló →köznemesség zöme; ők szervezték meg a fölbomló →királyi vármegye ter-én a →nemesi vármegyéket. A ~et az 1267-es kir. dekrétum azonosította először a nemesekkel. B.A.

Századok 1927:243. (Váczy Péter: A kir. serviensek és a patrimoniális kirság) - Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyság kialakulása Mo-on. Bp., 1983. - Mo. tört. I:1155.